Hatás Andrea és Dávid Roland szerint kapcsolatok nélkül nehéz kitörni az ismeretlenségből
Hatás Andrea és Dávid Roland. Mindketten Völler Adél tanítványai, fiatalok és nagyon tehetségesek. És mindketten a rögösebb, kanyargósabb utat választották a vágyott siker eléréséhez.
…Amikor először hallottam Rolandot énekelni, olyan volt, mintha az ifjú Mick Jagger cikázott volna a színpadon. Persze izgalomnak nyoma sem látszott rajta az egyetemi aula telt házas közönsége előtt, mert hát otthon volt. Ott fenn, a színpadon, a lámpák fényében.
– Fokozatosan alakult ki bennem ez a szereplési vágy. Talán akkor kezdődött, amikor először láttam a Doors-filmet. Akkor hirtelen mindenki muzsikus akart lenni. Suli után beültünk a borozóba, és verseket írtunk. Alakítottunk is a barátaimmal egy zenekart, a Sessiont, ami ma is működik. Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy milyen zenét hallgatok. Fontos, hogy energia áradjon belőle. Ezért hallgatok folyamatosan Led Zeppelint meg Queent. A kocsiban is mindig ugyanaz a zene szól, ugyanannál a lámpánál ugyanaz a dal, folyamatosan „deja vú” érzésem van. Mégis minden alkalommal találok bennük valami újat, amit aztán belecsempészek a dalaimba.
Tavaly egyébként Roland megnyerte musical kategóriában a már említett énekversenyt.
– Azért volt egyébként emlékezetes számomra ez az este, mert olyan művészektől, mint Kalmár Magda, Leblanc Győző és Maros Gábor olyan dicsértet kaptam, hogy majd’ leestem a székről.
Rolandnak is vannak tervei a Pannon Várszínházban, de még semmi sem biztos. A Kinizsi című musical meghallgatásán is nagyon jól szerepelt, de mivel nincs színpadi rutinja, így nem őt választották. Szerinte a mai rohanó világban nem fordítanak kellő időt, energiát az ifjú tehetségek felkarolására, segítésére. Úgyhogy ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: – Az idén mindenképpen megtanulok táncolni.
– Remélem, hogy kapok lehetőséget arra, hogy megmutassam, amit tudok, hiszen még csak 25 éves vagyok. Arról álmodom, hogy eljön az az idő, amikor csak a zenének élhetek, a hét minden napján.
Úgy gondolom, előbb vagy utóbb hallani fogunk még Andiról és Rolandról. Mert az igazi tehetségek nem vesznek el. Nem veszhetnek el!
Veszprém Megyei Napló, 2002
Szerző: Kiss Nikolett
