„Egy hang mely képes pántot repeszteni a vasajtón és falat bontani. Képes a csendet, az ürességet betölteni valamivel, amiből aztán egyszer hangrobbanás lesz.
Zabolátlan rock and roll embernek tűnik, amolyan rosszfiúnak. Pedig nem mindig az. Példás családapa a színpadon kívül. Fent azonban a zene hatására zsigerből tör elő belőle a vadság, az erő, a dinamika. Olyan érzés hallgatni őt, mint várakozni egy sötét szobában valamire, ami majd megtörténik, ha kinyílik az ajtó.
Egy garázsban láttam őt először több mint tíz éve. Próbált egy zenekarral és úgy nézett ki, mint a fiatalkori Mick Jagger. Van benne valami, amitől az ember azt hinné igazi rockdervis, de aztán mindig elbizonytalanítja a skatulyákban gondolkodókat. Mindig új arcát mutatja, több stílusban bizonyítja tehetségét, színpadi hitelességét, karizmatikus egyéniségét. Éneklés közben meg tudja őrjíteni a fiatalokat, de ha akarja, zokog az egész nézőtér.
Ő egy magas fordulatszámot garantáló, felturbózott hang a sokszor már vesztesnek tartott rockzenében. Ám addig soha nem lehet egy műfaj vesztes, míg szigetek emelkednek ki tengerekből, míg városok nőnek ki a földből, míg Dávid Rolandok énekléssel törik a vaspántokat és bontják a falakat.” Varga Róbert – újságíró, zenekritikus
